Játékidő IV.

Vérebet nevelünk?

 

Oszkár napról napra izmosodik, erősödik, egyre több mozgásra van igénye, próbálgatja az erejét.

Már nem elég a csendes rágcsálás, a kezem utáni forgolódás - harcolni akar. A régi törölközővel kezdődik, amit fekhelyül tettem a földre. Mikor egyik nap felveszem, hogy kirázzam: elkapja a sarkát. És többé nem ereszti. Morogva húzza /közben a farkcsóválása jelzi, hogy csak játék az egész/, szánkózik a szőnyegen, rángatja. Ha a felém eső végét a fejére borítom, percekig képes magában tovább veszekedni vele, míg kihámozza magát. Aztán várja, hogy fogjam már meg a másik végét és próbáljam elvenni tőle. Észre se veszi, de közben megtanul ugrani is, hogy elkaphassa a csücsköt a levegőben. Olyan erősen képes harapni már, hogy a törölközővel együtt őt is meg tudom emelni. Eleinte 3-4 perc után kifárad, ráfekszik - ezzel jelzi, hogy vége. Pár nap után már én hagyom abba a játékot, ráborítva a másik végét, mert félelmetesen vérebként kezd viselkedni. Ajaj! Lehet, hogy ezt elrontottuk?!

A következő kétséges ötlet egy kötélre kötött labda megvásárlása. Oszkár végtelenül dühödten ugat rá, morogva rohangál vele a szobában. Iszonyúan felbosszantja a tény, hogy a kötél rágása, húzása közben a labda jön utána, a labdát megragadva viszont a kötél nem ereszti el. Egyszerre a kettőt képtelen megfogni. Ha el akarjuk tőle venni, ráharap a kötélre és semmiért nem engedi el. Teljesen bevadul, fut, bukfencezik vele. Ha pár pillanatra magára hagyja, akkor hangos vakkantásokkal azt imitálja, hogy mindjárt engem fog megharapni. /Farka továbbra is ide-oda jár, hiszen ez csak játék.../ Kénytelen vagyok keményen lefogni, nyakánál leszorítani, hogy abbahagyja, mielőtt megkapná a lábamat. 
Kiszalad, iszik egy nagyot, majd kimerülten mély álomba zuhan.

 

Balesetek

Óvatosságot tanulunk

 

Oszkár kíváncsian felfedezi a világot és néha bajba kerül.

Az első lecke: nem megyünk be mindenhová, mert veszélyes lehet. A felfedezőkedv megjelenésével a lakás bizonyos tiltott helyeire is beszimatol, befurakszik. Mivel nem szeretnénk, ha később balesetek lennének a WC-ben, ráadásul ott mérgező fertőtlenítőszereket is tárolunk, nem engedjük be. Csakhogy a kíváncsiság nagy úr, rögtön besompolyog, mikor nyitva marad résnyire az ajtó. Párom rázárja az ajtót, sötétben marad. Pár pillanat múlva már kaparja az ajtót, nyüszít. Várunk kicsit mielőtt kiengedjük. Oszkár megkönnyebbülten fut hozzám vigasztaló simogatásért - és többet nem megy be sötét helyekre egyedül.

A második lecke - mindnyájunknak: az ajtó veszélyes. Párom reggel sietve öltözik, hogy minél hamarabb beérjen a munkahelyére. Oszkár szerint viszont rendkívül jó játék a ruhadarabok elrablása, huzakodás a zoknin vagy a cipőfűző kirángatása. Az ember kivonul az erkélyre öltözni, az ajtót behúzza maga után. Csakhogy nem veszi észre, hogy a kis bohó eb az ajtó mögé ülve várja vissza. Ahogy nyitja az ajtót, a kutya lába alászorul. Óriási nyüszítésre-sírásra érek be, Oszkár felemelve mutatja "bibis" lábát: szerencsére nem tört el, de percekig vigasztaltatja magát az ölemben. Az erkély innentől gyanússá válik, ha a guruló labda véletlenül átmegy a küszöbén, akkor nem fut utána, csak nézi. Az ajtók nyitásával mindnyájan óvatosabbak vagyunk: Oszkár rögtön távolabb húzódik a mozdulásakor, mi pedig lassabban tárjuk ki, nehogy alá kerüljön.

Előre érzem, hogy ebből lesz a következő fájdalmas lecke:

 Ha a gépen dolgozom a gurulós forgószéken ülve, Oszkár legtöbbször a széklábon szunyókál, köré tekeredik - hiába teszem odébb. Igyekszem figyelni rá, nem mozgatni a széket, de tartok tőle, hogy egyszer valamije a kerék alá fog szorulni.

Félelmek

Rémisztő hangok

 

Oszkár nyár elején született és idén különösen csendes időjárás volt augusztus végéig. 

Egyik este  hidegfront érkezett, széllel. Mikor lemegyünk a szokásos utolsó "egészségügyi sétára" a kapun kilépve meghallja a zúgó-susogó fákat - és halálra rémül. Sötétedik is, a ki tudja honnan jövő hangok félelmetes ellenség közeledését jósolják. Oszkár visszahátrál a kivilágított kapuhoz, remegve figyeli a sötétséget, nincs az a jutalomfalat, amiért elmozdulna az ajtóból. Nyugtatgatva felveszem, kiviszem a ház mellé - amint földet ér a lába futva menekül vissza a kapuhoz. Ezt fel kell adni. Ezen az éjszakán még véletlenül se alszik az erkélyen - sose lehet tudni, nem jön-e fel hozzánk is az a borzalmas óriás.

Másnap reggel, világosban sem mer pár méternél messzebb eltávolodni a biztonságot jelentő kaputól. Minden széllökésnél felkapja a fejét és gyanakodva figyeli a fákat. Ettől az élménytől már nem szabadul meg: a késő esti látogatások az udvaron 5-10 percnél sose tartanak tovább, gyorsan "produkál", csak hogy mehessen vissza a biztonságos kosarába.

A fák között amúgy is furcsa lények vannak, hangoskodnak. A verebek, vékony hangon csiripelő cinkék nem zavarják - bezzeg ha egy szarka megcsörren! Felkapja a fejét és a lábam mögé bújik. Szorosan mögöttem-mellettem sietve /időnként milliméterek választják el, hogy véletlenül rátapossak a mancsára/ igyekszik vissza a házba. A varjak károgása is gyanús, fel is kapja rá a fejét,  de nem pánikol tőle.

Mivel még csak a parkolóban, az aszfalton sétálhat, így a tájékozódási pontjai az autók. Minden kerék-sárhányó alá bújás-kerék szekció után ellenőrzi, hogy a kapuhoz értünk-e már. Az autó: ismerős gumi szagú tereptárgy - egészen addig, amíg egyszer csak az egyik hirtelen felberreg, kitolat és hangosan elmegy. Oszkár laposkúszásban a hátam mögé menekül, onnan figyeli. 

A lakásban is akad egy félelmetes hely: a WC. Amíg csendben van, addig csak haragszik rá, mert "eltünteti" a gazdit. A bezárt ajtóval szemben várja, hogy előkerüljek. Ha túl sokáig vagyok bent, megugatja az ajtót. A tartály kiürítését kísérő hang viszont menekülésre készteti - spurizik be a szobába. 

 

 

Játékidő III.

Kedvenc 

Oszkár kedvenc játéka a "most véged" típusú támadás. Alanya általában a kisebbik plüsskutya, bár tegnap felfedezte az üres műanyagpalackot is. Ezek a legmulatságosabb percek!
A kisebbik, fekvő plüsskutya nagy előnye, hogy meg lehet ragadni a lábánál, a fülénél vagy az orránál - és a végső csapásként rá lehet feküdni a nyakát leszorítva. Elég élethűen pótolja az élő testvéreket birkózási gyakorlat közben. Hajlékony is, mert kevésbé kitömött, tehát van egy kis utómozgása odébb dobásnál, mintha reagálna. Oszkár nagyon be tud vadulni: elszalad, majd nekifutásból ráugrik, morogva cibálja, leszorítja mancsaival, orránál fogva rázza a levegőben, közben ide-oda hempereg a szőnyegen. Mindezt a legkomolyabb élet-halálharc hangjai kísérik.
A nagyobbik, ülő plüssállat egyértelműen alvóka. Legtöbbször a kosárban van, ha Oszkár elálmosodik, hozzábújik, "ő" pedig  készségesen tartja a hátát párnának, farkát vagy fülét cumizós rágcsálásra.

Tegnapi nagy felfedezése az üres petpalack. Nem elég, hogy alig engedi magát megragadni, de folyton odébb gurul. 
Győzelemittasan cipeli be a szobába a nyakánál fogva, aztán egyre dühödtebben próbálja megragadni a fogával. De a palack túl széles Oszkár szájához képest, lekerekített formái miatt nem lehet fogást találni rajta. Ekkor már ugatva-morogva kaparja - a fránya palack meg fura hangot hallatva elgurul. Teljes testével ráugrik, erre a palack még furább hangot hallat: recseg. Mikor ijedten visszakozik - a palack felé gurul. Menekülőre fogja, kirohan a szobából - de kíváncsian lesi, mozdul-e az ellenség. Mivel védtelennek látja, megint ráveti magát, de az megpördül, "támadóállásba" helyezkedik - erre Oszkár kegyetlenül átharapja a nyakát. A legyőzött ellenfelet a csatamezőn hagyja - majd eltakarítja valaki.

 

 

Összegzés I

Az első hét eredményei

 

Egy hete hoztuk haza Oszkárt. Szinte minden pillanatát együtt töltöttük, kiismerve-tanulva egymás szokásait, igényeit, közös időbeosztást kialakítva, Lássuk, mit értünk el!

A legfontosabb: Oszkár 90%-ban a kutyapelenkára, vagy újságpapírra végzi el a dolgát a lakásban. A nagyobb dolgokat megpróbálja az utcára tartogatni. Bevált az a módszer, hogy nagyon figyelünk a jelekre és azonnal reagálunk. Ha négy lábát összezárja és feltolja a fenekét = "ajándékcsomag" készül. Ha kicsit megnyúlva áll, hasát leengedi = pisilni fog. Mindkét esetben azonnal felkapjuk és a pelenkára tesszük, szigorú hangon magyarázzuk el, hogy ide kell. A nyomokat fertőtlenítős tisztítószerrel kisikáljuk, közben hangosan méltatlankodunk. Ha jó helyre végzi a dolgát, "ügyes vagy" dicséret és simogatás a jutalma. Séta közben szintén az "ügyes vagy" kíséri a kis vagy nagy "alkotást". Ha végzett, ezt általában el is várja: "na mit szólsz?" tekintettel néz fel rám. Ha szerinte nem aktuális a séta: leül a kapu elé, elmélyülten vakarózik és egy tapodtat se hajlandó mozdulni.

Megtanulta a nevét és az "Oszkár, gyere ide" parancsot. Victoria sorozatában láttam, hogy lehet jutalomfalatokkal megtanítani bármit - bármilyen korú kutyának.  Egy falat a kézben, érdeklődést felkelteni, határozottan kimondani az utasítást, ha megcsinálja: megkapja a falatot és dicséret. 3-4 ismétlés után már az utasítás elhangzására is reagál. Először velem tanulja meg. Amikor már akkor is rohant a hívásra, ha nem lát, a párommal gyakorolja be. Utoljára a Kamasz jön, vele kicsit nehezebb a helyzet. Először a Kamasznak kell megtanulnia az utasító hangnemet. Halkan, magunk elé morogva vagy bizonytalanul kimondva - a szavak Oszkár számára csak a szokásos háttérzaj elemei. 

A harmadik fontos dolog, amit az első héten megtanult, az a szigorú tiltást jelző csettintés.  A konyha tiltott terület, bár nincs ajtaja, mégse lehet csak úgy ki-be sétálni, hiába a sok érdekes illat, ami onnan jön. Az első beslattyogásnál kipenderítettem, csettintve és rászólva. Ezen nagyon megszeppent. Még 2-3-szor eljátszottuk ezt. Azóta ha próbálkozik a belopakodással, elég csettinteni, máris hátrálva visszakozik. Sőt a csettintésre abbahagyja az egyik lelógó növény leveleinek rágcsálását is.

Játékidő II

Kedvenc játékok

 

Oszkár elsődlegesen mindent szeret, amit rágni lehet. Tobozt, labdát, plüsskutyát, papucsot, újságot, partvist, széklábat - bármit. Mégis kezdenek kialakulni visszatérő, napszakhoz vagy helyhez kötődő játékok.

A reggel csendesebben indul, párom papucsának elmélyült rágicsálásával. Reggeli után nagyon aktív és sok mozgást igényel: labda utáni futkosást, a felmosórongyon való huzakodást, "letámadlak és gyorsan visszavonulok" típusú harcot. Utána percekig morogva birkózik a plüsskutyájával vagy megtámadja a bútorokat. A yorkie - bármennyire édes-aranyos szőrgombóc - terrier, kotorékeb, vadász. Minden ALÁ be akar jutni. Nagyon felbosszantja, hogy a fotel, az ágy, a kosár nem mozdul, nem kaparható ki. Vadul karmolja, ugat rá, próbálja megharapni. Eddig két esetben hallottuk ugatni: ha a bútorokkal harcolt vagy ha képzeletbeli ellenségként támadta meg a plüsskutyáját.

A délelőtti alvás-szunyókálás után kicsit lassabb játékokat szeret. Hanyatt fekve próbálja elkapni a pocakját simogató kezemet, kicsit megrágja, ha elkapja, aztán várja a csikizést-simogatást. De nem ugrál, nem rohangál, csak a hátán fekve hengeredik ide-oda. Ha éppen nem érek rá, akkor a gumicsontját vagy a tobozát hason fekve pofozgatja, rágicsálja. Az erkélyen ilyenkor keresi fel a partvist, aminek szálait nagyon szereti tépkedni. Az elgurított labdát nézi, de nem fut utána. Gyorsan elfárad, lefekszik a kőre vagy a kosarába szunyókálni.
Késő délután éled fel igazán újra. Az esti játék egyik eleme, hogy megpróbáljuk kilopni a fürdőszobából a felmosórongyot. Utána igényel egy nagyobb birkózást vagy támadós huzakodást. A Kamasszal az "add ide pórázt", párommal a "szemtől-szembe harc", velem az "elkapom a kezed" játék a nyerő. Levezetésnek még legyűri mindkét plüsskutyáját, majd a csendes rágcsálások félórája után próbálja rávenni a családot, hogy feküdjünk le és aludjunk, mert későre jár.

Állatorvosnál és újabb költségek

Az első vizit

 

 Az ünnep utáni első munkanapon irány az állatorvos! Oszkárnak van ugyan egészségügyi könyve, de - ki tudja miért - román. Szeretnék biztos lenni,hogy minden rendben van. Az eladó azt mondta, most lesz aktuális a második oltása.

A doktor kedvesen, simogatásnak álcázva átvizsgálja a kutya minden porcikáját. Minden rendben, kicsit nagyobbnak tűnik ugyan a korához képest, de a jellegzetességek szerint valóban 9-10 hetes. Az oltási könyv is szabályos, bár a magyar törvények szerint le kell cserélni. 

Akkor kalkuláljunk: chip kötelező. A legolcsóbb 3500 Ft, de van egy kíméletesebb, kisebb változat is 4500 Ft-ért. A kombinált oltások 8500 Ft. A teljes vizit költsége 14.500 Ft lesz. Huh...

A chip beinjekciózása nagyon fájdalmas lehet, mert Oszkár elsőre elugrik, teljesen le kell fogni, hogy a kis "izé" a helyére kerüljön. Az oltást ezután szinte meg se érzi. Gyorsan megbékül a doktorral, érdeklődve szaglássza a kezét, miközben az ellenőrzi a chip működését, csúszkálva követi a vizsgálóasztalon ahogy ide-oda megy a rendelőben. Az adminisztráció kicsit hosszadalmas, de szükséges.

Kapunk tanácsokat is: az oltás után aluszékony lehet, a féreghajtó miatt hasmenés, hányás előfordulhat - ne ijedjünk meg. Aztán kiderül, hogy még egyáltalán nem szabadna az utcán négy lábon közlekednie, mert a kóbor kutyák-macskák-vadállatok vizelete, ürüléke tartalmazhat olyan kórokozót, ami ellen még nem immunis a szervezet. Hoppá! Ezt elszúrtuk. Már kezd hozzászokni, hogy evés után lemegyünk "alkotni", alig fordul elő a lakásban bekakilás. Felejtessem el vele a szobatisztaság eddig megtanult alapjait?  Elnézést Doktor Úr, de ezt nem tudom betartani! Óvatos leszek, nem viszem fűre-földre, de a parkolóban, az aszfalton fogunk sétálni. 

 A ketrec

Szinte a nap minden percét együtt töltjük most - ami munkanélküliként még könnyű, de mi lesz, ha kapok munkát? Szüleim idősek, soha nem volt állatuk - ennek ellenére felajánlják, hogy ha valamilyen módon elkerítjük, hajlandóak lennének vigyázni Oszkárra. 

Irány az internet, kulcsszó: járóka! Találok egy jópofa, keresztezett fa lécekből álló, kinyitható valamit, amit - mint kiderül - eredeti gazdája is kiskutya kordában tartására használt. 3500 Ft-ért nagyon megéri. 

Az első próbánál Oszkár simán kibújik a lécek között. Szűkebbre állítjuk, kutyát visszatesszük. Próbálkozik az előbbi résnél, de beszorul a válla, az egész szerkezetet át kell variálni, hogy kiszabadítsuk. Terrierként alul kezdi kaparni a szőnyeget, de csak az orrát sikerül kidugnia. Nagyon kétségbeesik, sír, nyüszít, ugat. Egyenlőre feladjuk, a szerkezetet összecsukjuk, Oszkártól dédelgetve bocsánatot kérünk.

Alvásidő I.

Éjszakai randalírozás

Az első éjszaka meglepetésünkre nyugodtan telt. Mindenki figyelmeztetett, hogy a kiskutyának hiányozni fognak a testvérei, sokat fog sírni, nem marad a helyén. Ehhez képest Oszkár egy hang nélkül elalszik az ágyában, éjszaka ugyan párszor kifekszik a kőre, mert nagyon melege van. Reménykedve pislogunk egymásra a párommal: megússzuk!

Második estétől aztán bemutatja szinte a teljes "rosszkutya" műsort. Folyamatosan vándorol. Hol az erkélyen, hol a sarokban, a kábelek között, hol a Kamasz szobájában, hol a a lábamon alszik fél órákat. Hajnali fél háromkor a maga részéről befejezettnek tekinti az éjszakát és játszani kezd, újságpapírt tépked. Párom mérgesen megragadja, befekteti a kosarába és nagyon megszidja. Ez hat, reggelig csend van és Oszkár a saját ágyában marad.

A következő éjszakákon inkább a csendes lopakodást választja. Felfedezi, hogy mi az ágyon alszunk, de oda még nem tud felugrani. Ezért hol a lábunkat próbálja megnyalni, hol a takaró vagy a párna csücskét rángatja. Majd egy időre feladja. Nappal új képességet fedez fel: tud hegyet mászni! A kis lakásban kénytelenek vagyunk az ágy mellett a szőnyegen tartani a felesleges díszpárnákat, takarókat. Ezeken egyre feljebb jutva csak egy ugrás választja el az áhított ágytól. Délelőtt ki is próbálja: mialatt pár percre eltűnök a szeme elől, győzelmét megünneplendő elalszik az ágyunkon.

Innentől nincs menekvés: esténként felmászik, a fejünkkel egy magasságban alszik pár órát, ha véletlenül kinyújtom a kezem álmomban: megnyalintja. Egyszer megpróbál közénk is befeküdni, de azt nagyon megbánja. Páromnak egyetlen feltétele volt a kutyával kapcsolatban: nem alhat az ágyunkban.

A Kamasznak nyári szünete van, sokáig játszik a gépén. Oszkár az éjszakai vándorlás közben hozzá is benéz, de csalódnia kell. Miután félálomban megrágja az USB sticket - kitiltják. Az az ajtó éjszakára zárva marad előtte.

Azt mindenesetre leszűrtem tanulságnak, hogy kutya befogadása előtt az ember aludja ki magát alaposan, mert jó ideig nem lesz nyugodt éjszakája!

Játékidő

Játék=rágás

 

Oszkár napirendjében a "játékidő" a két hosszú /2-3 órás/ alvás közötti ébrenlét kb. fele. Ébredés után lassan tér magához, iszik, leheveredik, követ mindenhová. Ha lemegyünk, akkor az újabb fél óra.

Egyszer csak észrevesz valamit. Először ez általában a labda. Előhozza, rágja, majd odajön hozzánk, hogy gurítsuk. Pár perces önfeledt rohangálás után hevesen rágni kezdi. De közben beleütközik a plüsskutyájába. Attól mindig bevadul. Harapja, dobálja, lebirkózza. Ha eközben a "vadulós" periódus közben meg akarom simogatni, akkor elkapja az ujjam, a kezem és egyre agresszívabban próbálja megrágni-megharapni. Tűhegyes fogait ki lehet kerülni, ha oldalról, a két nagyobb fog közötti résbe engedem csak be az ujjam. Ez persze bosszantja és még mérgesebben próbálja elkapni. Ezek a percek csak rólunk szólnak, teljesen egymásra hangolódunk "harc" közben.

5-10 perc után le lehet szerelni valami rágnivalóval. Van persze műcsontja is, de a nagy kedvenc egy toboz, amit az udvaron talált. Kellően rücskös, de elég kemény is a cincáláshoz. 

Oszkár hangját eddig csak akkor hallottuk, mikor a játék a vad periódushoz ért: ugatott, morgott az éppen aktuális "ellenségre".

Ha a tobozzal és a labdával végzett, akkor levezetésnek párom valamelyik lábbelije jön. Érdekes, hogy az ő papucsa és szandálja az abszolút kedvenc. A Kamasz cipőjének inkább csak a zsinórja érdekes, az én szandálom viszont /egyenlőre/ kimarad a rágásból. A papucs belsejében van egy kis cetli, amit mindenképpen ki akar onnan szedni. Hosszú percekig próbálkozik, közben lenyugszik, elálmosodik, majd hirtelen elalszik.

Az ébrenléti periódus 2,5-3 órája véget ért.

Alakul a napirend I

Viszlát reggeli lustaság!

 

Az első reggel /reggel? hajnal!/ tudatosította bennünk, hogy vége a kényelmes életnek. 

Oszkár fél hatkor nyüszögve ébreszt és büszkén mutatja az ágyunk elé helyezett "ajándékcsomagot". További folyékony meglepetéseket helyezett el a lakás különböző pontjaira: a konyhába, a szőnyegpadlóra, az előszobába. Rendben, akkor ezentúl hajnalban, felkelés után gyors takarítás, öltözés és rövid egészségügyi látogatás jön az udvaron. Kutyánk érteni látszik a rendszert, mert kiprésel magából némi szilárd terméket az utcán. Nagy dicséret, feltakarítás, popsitörlés és irány haza.

Emellett működni látszik az is, hogy evés után azonnal irány az udvar. Maximum 10 perccel az étel elfogyasztása után Oszkár automatikusan ürít. Egy kutyás barátnőm ezt úgy fogalmazta meg: olyan, mint a hurkatöltés lezáratlan végű bélbe, egyik oldalon bemegy és rögtön kijön a másik végén. 

Közben persze óvatosan kell sétáltatni, mert még nem kapta meg az összes oltását. Se a más kutyák által használt füves részekre, se a kóbor macskák vagy sünök által uralt területre nem mehet. Ha összefutunk a szomszéddal, aki saját kutyáját akár már póráz nélkül levegőzteti, azonnal ölbe kell kapni Oszkárt, mert még "nem mehet közösségbe". Ez némely esetben kicsit sértődött megjegyzést von maga után: "de hát nem bántja, csak barátkozna vele". Ha már szabályt szegünk, legalább próbáljunk elővigyázatosak lenni!

A hajnali "meglepetéscsomag" kivédhetetlennek tűnik. Próbálkozunk azzal is, hogy késő este, elalvás előtt még levisszük egyszer. Párom bevállalta az utolsó "sétát". Oszkár tudja is a dolgát: lemennek, gyorsan "alkot", majd pánikszerűen visszamenekül a kapuba, mert fél a sötétség fura hangjaitól. Reggel mégis vár egy kupac, aminek megalkotását fél hat körül hangos ébresztéssel jelenti be.  

A negyedik reggelre elérjük, hogy a "csomagot" a kutyapelenkára helyezte el, az ajtó közelébe! Hurrá, nagy dicséret. 

A könyvek és a kutyatudorok szerint a dicséret utólag is hat, feltétlenül szükséges, ha jó helyre végezte el a dolgát - miközben folyton arról prédikálnak, hogy nem szabad a megszidni az állatot a későn felfedezett pisiért, mert úgyse érti, hogy mi bajunk van vele. Hogy is van ez?? A pozitív megerősítésnél van memóriája a kutyának, a negatívnál nincs? Az akkor se megy, hogy némán takarítsam el a nyomokat! Igenis nekem is jogom van bosszúsnak lenni!

Csiszolódás I.

Rigolyák

Rögtön az első este két konfliktusunk támadt.

Azt szigorúan megfogadtam, hogy a konyhába nem jöhet be. Cezar Miller és Victoria tv-sorozatában láttam, hogy bizonyos szabályokat már az elején jobb tisztázni, mert később nagy gondok lehetnek. Lássuk, hogy működik ez a mi esetünkben! 

Oszkár természetesen jön utánam a konyhába is. Kemény "kifelé" és csettintés. Rá se bagózik. Megfogom és kicsit erőteljesebben leteszem a konyha bejáratához. Rám néz, majd - mintegy vállrándítva - megint elindul be. Megfog, határozottan kitesz, "kifelé", csettintés. Ez már gyanús lesz neki. Lassan megpróbál újra besomfordálni. Csettintés, "kifelé"  - erre kicsit rémülten kihátrál, leül és nagy bociszemekkel néz rám. Pár perc után újra próbálkozik. Már csak az orrát dugja be és szimatol. Csettintés - kihátrálás. Egyenlőre feladja. Másnap reggel egy pisitócsa fogad a konyhában. Miután - mintha este mi se történt volna - vidáman beslattyog utánam nagyon mérgesen rászólok, kidobom,  Flóraszepttel /jó büdös/ felmosok. Felfogja, hogy ez állandó szabálynak tűnik, de azért még próbálkozik a "beszimatolva észrevétlenül bejutok" taktikával. A csettintésre kicsit távolabb szalad és szégyenkezve leül. Próbál ártatlan plüsskutya arcot vágni.

Oszkár rigolyáját viszont nekem kell valahogy tolerálnom: este nem tud elaludni a lámpafénytől, a tv-től. Az ágyát a szoba közepére tettük, hogy folyton láthasson minket. Este próbál elaludni benne, de csak forgolódik, egyre álmosabban kitámolyog, a lábam mögé bújik. Rájövök, hogy a fény zavarja. Az íróasztal alá teszem az ágyát - és két perc múlva mélyen alszik. 

Első este ez elég is volt, mert a sok új élménytől teljesen kimerült. A következő estén viszont már az asztal alá beszűrődő fény is zavarja - egy törölközővel kell lefüggönyözni. A harmadik elalvás így se megy. Órákon át keres egy sötét, de hűvös zugot, bebújik minden alá, kivonul az erkély kövére. Csak akkor alszik el mélyebben, mikor mi is lefekszünk és sötétségbe borul a lakás.

Day: -1

Beszerzések, járulékos költségek

Az elhatározás megszületett: kutyánk lesz. Szombaton megyünk érte, úgyhogy sürgősen be kell szerezni az alapfelszerelést.

Kell egy ágy. A piacon elég jutányosan, 3500 Ft-ra lealkudva sikerült egy fonott kutyakosarat szerezni. Ettől a perctől tekintettük véglegesnek a döntésünket.

Délután irány a Fressnapf, az internetes előtanulmányok alapján a körülbelüli minimál-listával. Kell ennivaló. A pici 9 hetes, az eladó első kérdése: eddig mivel etették? Telefon az eladónak - természetesen a legjobb yorkie juniorral. Fél kiló 3000 Ft. Még szerencse, hogy naponta csak kb 60 grammot eszik! Kell valami, amit rághat: a kiválasztott gumicsont kb. 1000 Ft. Kell egy vizes tál és egy etetőtál. Darabja 600 Ft, pedig a legkisebbet választjuk. Az eladók szerint jó lenne egy plüssállat is, de az van otthon, rengeteg. Kell egy nyakörv és egy póráz. Újabb tanácskérés az eladótól, aki szerint legjobb az lenne, ha a kutyát vinnénk oda - ami még nincs is meg. Végül mindkettőből a legkisebbet választjuk, együtt kb 2500 Ft. A legnagyobb vita tárgyát a "hova fog pisilni?" képezi. Az eladó és az ismerősök a kutyapelenkát javasolja - de a mutatott polcon messziről világít egy AKCIÓ felirat 2000 Ft körüli árral. Különben is: hogy nézne ki egy kutya, fenekén pelenkával? Na nem! Inkább egy 400 Ft-os macskaalom, arra biztos gyorsabban rászokik, hiszen hasonlít a földhöz. Az eladó furcsán néz rám, de az interneten is olvastam róla. Összességében közel 8000 Ft-ot hagyunk ott. 

Az alom-dolgot már másnap megbántam. Lássuk a híres kutyapelenkát! Kiderült, hogy ez egy földre teríthető kendő-szerűség. 18 db már 1800 Ft-tól kapható. Íme:

Összességében a kutya megvétele előtt már kb 13-14 ezer forintot költöttünk rá. Nem számolva a fényképezőgép előkészítésével /SD-kártya, elem/, a "legyen mindig kéznél" dolgokkal: fertőtlenítő-tisztító szer /pisi feltakarítása/, nedves popsitörlő /pici kutya hígabb székletének letörlésére a popsiról - hacsak nem akarjuk, hogy leüléskor újabb foltok keletkezzenek a szőnyegen/, gumikesztyű, papírtörlő /a széklet feltakarításához szőnyegről, utcáról, stb/.

 Acquisitions, expenses

We decided to buy the dog. We travel for him on Saturday, so we have to buy the outfit in a hurry. He needs a bed - I found a wicker basket for a very good price on the market. That was the moment we felt: our decision is finished.

Lets go to the Fressnapf with a minimum-list. We need something to feed the little, 9 weeks old dog. The first question is: what was he fed originally? Phone to the seller - of course with the most expensive junior dog nutrition. Fortunately he eats only 60 gramms a day. He needs a toy to chow and 2 bowls - one for the water and one for the feed. They say a plush toy would be good for a puppy - but we have got a loads of them. He needs a collar and a leash - we choose the smallest one.

The biggest question is: where will he pee? The seller and our friends suggest to buy diapers. How will a dog look like with a diaper on hes bottom?! No, I buy catsand, it's similar to the ground - he will used to it quickly. The seller looksat me puzzled,but I've read about it in the internet. I regreted the catsand-thing on the first day, so let's see that dog diaper. it is like cloth to layon the floor. 

We need some detergents to clean up pee from the floor, baby wipping butt to clean the dog after poops /in case we don't want new blots on the carpet when he sits down/.

Day: -2

Hogyan kutyásodtam meg

 

Évek óta egyre erősebben vágytam egy kutyára. Barátaim, családtagjaim elárasztottak plüsskutyákkal, hogy így próbáljanak lebeszélni egy igazi kutyáról. Józan ésszel én is tudtam: 40 négyzetméteres panellakásba, két dolgozó felnőtt és egy iskolás gyerek mellé állatkínzás lenne egy kis állat. Napi 10 órát egyedül, bezártan töltene - teljes képtelenség! Még akkor is, ha vágyaim netovábbja egy pici szobakutya, egy yorkie!

Egy nap aztán kirúgtak a munkahelyemről és ezzel együtt rengeteg szabadidőm lett. Eljött az idő a vágyak betöltésére! 

Hetekig nézegettem a hirdetéseket, tanulmányoztam az internetes leírásokat - hullámzó lelkiállapotban. Biztos, hogy akarom én ezt a felelősséget? Akarok én télen-nyáron hajnalban az udvaron botorkálni? Pont most akarom mindenféle költségekkel megterhelni a családi kasszát?

Egy keddi napon találtam egy hirdetést: biewer yorkie kutyusok rendkívül olcsó áron eladók. Hozzá 3 fotó tündéri fekete-fehér gombócokról. Volt egy olyan megérzésem, hogy ezt a sors mutatta nekem, mert eljött az idő. Telefon, kérdések-válaszok, még több kétség. Miért olyan olcsó? Miért nem mondta az eladó a nevét, címét? Lehet, hogy átverés? De ezt a kutyát én akarom! Nem tenyészteni, nem kiállításra vinni - csak szeretni!

A családi kupaktanács megvitatta a tényeket, majd mindenki visszavonult saját döntését meghozni. Pár óra múlva megszületett az elhatározás: vegyük meg! Azért hagytunk még gondolkodási időt magunknak, az "aludjunk rá egyet" formulával.

How I became a dog owner

I've dreamed to have dog for years. My friends and my family gave me a lot of plush dogs to dissuade me about a real one. I clearly knew: living in a small flat, with two working parents and a with a schoolboy would be a torment for a little animal. 10 hours alone a day - it's impossible. Even for my dream-dog: a little yorkie!

One day I was fired and got a lot of free time. It's time to fulfill the desire.

I searched the ads and read the guidbooks on the internet and became more and more unsure. Do I want to take this liability? Do I want to walk in the park early morning in winteror summer?

One Tuesday I found the advertisement: extremely cheap biewer yorkshire terriers for sale, with the picture of 3 black and white fur balls. I felt, it's my time. I want this dog, neither to breed, nor to bring to dog-shows - only to love it.

The family brainstorming was discussing the facts and withdrawed to decide. The decision was positive: we buy a dog.

Megérkezett

A nagy nap

 

Induljunk Oszkárért! Kosár - benne 2 rossz törölköző, hogy puhább legyen - a hátsó ülésen, az egész család a kocsiban, a 80 km-es útra készen minden.

Miért pont Oszkár? Pár éve a párom azt álmodta, hogy a könyvtár előtt talál egy yorkiet, akit Oszkárnak hívnak. Miután a könyvtárban senki nem tudott róla, hazahozta nekem. Az álma óta biztos volt, hogy ha lesz valaha kutyánk, annak Oszkár lesz a neve.

Az eladó /nem hivatásos tenyésztő, csak.../ három fekete-fehér gombócot tesz a fűre. Ketten testvérek, ők nagyon összetartanak, bizalmatlanok kicsit. A harmadik duci-poci, lustika, de a felé nyújtott kezemet megszagolja, megnyalja, majd kíváncsian szaglászik, barátkozik velem. Mikor felveszem, otthonosan elhelyezkedik a karomban. Ez eldőlt! Oszkárral megtaláltuk egymást!

Pár perces ismerkedés után Oszkárra újabb megrázkódtatás vár :ismeretlen kosárba kerül a Kamasz mellé. Ilyen gyorsan még nem láttam a Kamaszomat elvarázsolódni! Kb 2 perccel a hazaindulás után kiderül, hogy Oszkár nem bír megmaradni a kosárban. A Kamasz ölében utazik végig. A törölközőnek mégis lesz szerepe, ugyanis egy óra zötykölődés után felfordul a kicsi gyomra és lehányja az ülést. Aludni nem hajlandó, bár látszik rajta, hogy nagyon fáradt. A Kamasz végig mesél neki, simogatja, próbálja elszórakoztatni - esküszöm többet beszél Oszkárral, mint velünk egy hónap alatt!

Hazaérve első dolgunk vizet adni neki, némi ennivalót és betenni az ágyába. Melléteszek egy plüsskutyát, ami hasonlít rá, hátha ettől kevésbé érzi magányosnak magát. Odabújik hozzá és elalszik.

Azonnali gondok

A kutya harmadik órája alszik. Szuszog, forgolódik, néha liheg. Párom szerint sürgősen állatorvos kellene, mert annyira gyorsan veszi a levegőt. 4 napos ünnep lévén, az állatorvos zárva, tehát marad az aggódás. 

Három és fél óra alvás után Oszkár felébred, kimászik - és szinte azonnal bepisil, bekakil. Még véletlenül se a macskaalomra. OK: alomratevés, takarítás, újságpapír a szoba különböző pontjaira. Oszkár valahányszor eszik pár falatot egy kis adagot hagy a szőnyegen. Még véletlenül se az újságpapíron. Az a módszer se jön be, hogy szagmintát helyezzünk el a kijelölt kutyaillemhelyen; a macskaalom szerinte fekhely, a zsebkendőt viszont megrágja. Tanulság azonnal levonva: az etetőtál nem lesz folyton előtte, így legalább a nagyobb dolgot kontrollálhatjuk.

A kutya nagyon kedvetlennek tűnik és folyton a fülét piszkálja. Az eladó ragasztószalaggal körbetekerte őket, hogy felálljanak. Na nem! Inkább ne legyen "standard", de ezt a kínzást megszüntetjük! Miután a ragasztószalagot levágtuk, kiszedtük a szőréből, csodálatos átváltozás tanúi leszünk: egy játékos, kíváncsi, élénk szőrgombóc futkároz körülöttünk. A Kamasz egy gumilabdával teljesen megbolondítja. Rohan utána, rágja, majd várja, hogy újra elgurítsuk. Egy kisebb plüsskutyával hatalmasat birkózik, harapdálja, feldobja, morog rá. Felfedezi a sarkokat, drótokat /"Nem szabad... jaj ne..."/, a fürdőszobában különösen a felmosórongyot szeretné megszerezni. 

Azt hamar eldönti, hogy az én kutyám lesz: mindenhová követ, ha lemarad, rohan megkeresni. Próbál jó kisfiú lenni: ha szigorúan rászólok, a macskaalomra ül bűntudatosan.