Balesetek

Óvatosságot tanulunk

 

Oszkár kíváncsian felfedezi a világot és néha bajba kerül.

Az első lecke: nem megyünk be mindenhová, mert veszélyes lehet. A felfedezőkedv megjelenésével a lakás bizonyos tiltott helyeire is beszimatol, befurakszik. Mivel nem szeretnénk, ha később balesetek lennének a WC-ben, ráadásul ott mérgező fertőtlenítőszereket is tárolunk, nem engedjük be. Csakhogy a kíváncsiság nagy úr, rögtön besompolyog, mikor nyitva marad résnyire az ajtó. Párom rázárja az ajtót, sötétben marad. Pár pillanat múlva már kaparja az ajtót, nyüszít. Várunk kicsit mielőtt kiengedjük. Oszkár megkönnyebbülten fut hozzám vigasztaló simogatásért - és többet nem megy be sötét helyekre egyedül.

A második lecke - mindnyájunknak: az ajtó veszélyes. Párom reggel sietve öltözik, hogy minél hamarabb beérjen a munkahelyére. Oszkár szerint viszont rendkívül jó játék a ruhadarabok elrablása, huzakodás a zoknin vagy a cipőfűző kirángatása. Az ember kivonul az erkélyre öltözni, az ajtót behúzza maga után. Csakhogy nem veszi észre, hogy a kis bohó eb az ajtó mögé ülve várja vissza. Ahogy nyitja az ajtót, a kutya lába alászorul. Óriási nyüszítésre-sírásra érek be, Oszkár felemelve mutatja "bibis" lábát: szerencsére nem tört el, de percekig vigasztaltatja magát az ölemben. Az erkély innentől gyanússá válik, ha a guruló labda véletlenül átmegy a küszöbén, akkor nem fut utána, csak nézi. Az ajtók nyitásával mindnyájan óvatosabbak vagyunk: Oszkár rögtön távolabb húzódik a mozdulásakor, mi pedig lassabban tárjuk ki, nehogy alá kerüljön.

Előre érzem, hogy ebből lesz a következő fájdalmas lecke:

 Ha a gépen dolgozom a gurulós forgószéken ülve, Oszkár legtöbbször a széklábon szunyókál, köré tekeredik - hiába teszem odébb. Igyekszem figyelni rá, nem mozgatni a széket, de tartok tőle, hogy egyszer valamije a kerék alá fog szorulni.