Csiszolódás I.

Rigolyák

Rögtön az első este két konfliktusunk támadt.

Azt szigorúan megfogadtam, hogy a konyhába nem jöhet be. Cezar Miller és Victoria tv-sorozatában láttam, hogy bizonyos szabályokat már az elején jobb tisztázni, mert később nagy gondok lehetnek. Lássuk, hogy működik ez a mi esetünkben! 

Oszkár természetesen jön utánam a konyhába is. Kemény "kifelé" és csettintés. Rá se bagózik. Megfogom és kicsit erőteljesebben leteszem a konyha bejáratához. Rám néz, majd - mintegy vállrándítva - megint elindul be. Megfog, határozottan kitesz, "kifelé", csettintés. Ez már gyanús lesz neki. Lassan megpróbál újra besomfordálni. Csettintés, "kifelé"  - erre kicsit rémülten kihátrál, leül és nagy bociszemekkel néz rám. Pár perc után újra próbálkozik. Már csak az orrát dugja be és szimatol. Csettintés - kihátrálás. Egyenlőre feladja. Másnap reggel egy pisitócsa fogad a konyhában. Miután - mintha este mi se történt volna - vidáman beslattyog utánam nagyon mérgesen rászólok, kidobom,  Flóraszepttel /jó büdös/ felmosok. Felfogja, hogy ez állandó szabálynak tűnik, de azért még próbálkozik a "beszimatolva észrevétlenül bejutok" taktikával. A csettintésre kicsit távolabb szalad és szégyenkezve leül. Próbál ártatlan plüsskutya arcot vágni.

Oszkár rigolyáját viszont nekem kell valahogy tolerálnom: este nem tud elaludni a lámpafénytől, a tv-től. Az ágyát a szoba közepére tettük, hogy folyton láthasson minket. Este próbál elaludni benne, de csak forgolódik, egyre álmosabban kitámolyog, a lábam mögé bújik. Rájövök, hogy a fény zavarja. Az íróasztal alá teszem az ágyát - és két perc múlva mélyen alszik. 

Első este ez elég is volt, mert a sok új élménytől teljesen kimerült. A következő estén viszont már az asztal alá beszűrődő fény is zavarja - egy törölközővel kell lefüggönyözni. A harmadik elalvás így se megy. Órákon át keres egy sötét, de hűvös zugot, bebújik minden alá, kivonul az erkély kövére. Csak akkor alszik el mélyebben, mikor mi is lefekszünk és sötétségbe borul a lakás.