Játékidő V.

Cselezés

 

Oszkár szellemi fejlődésének újabb jele, hogy bonyolultabb játékokat talál ki.

Vannak ugyebár a tiltott helyek, főleg a konyha. Miközben mosogatok, rámolok, étellel foglalatoskodom - egyszer csak valami gyanús szellem érintését érzem a lábamon. Oszkár orrát a földhöz szorítva, elmélyültem szimatolva "betéved" a konyhába. Elég csak megköszörülni a torkomat, máris csodálkozva felkapja a fejét és iszkol vissza a határvonalra, jelezve: "bocs, észre se vettem hol vagyok, annyira belemerültem a gondolataimba". Abból tudható, hogy ez a játék része, mert ha nem vagyunk ott, akkor nem megy be a konyhába.

A fürdőszoba az elejétől fogva izgatja. Egy darabig a felmosórongy volt a kedvence, de pár napja kitalálta, hogy sokkal jobb móka a szennyestartóból lopni. Még dolgozik a módszeren, de az alapokat már kidolgozta. Miközben kezet mosok, takarítok vagy kimosok valamit, ő néma lopakodással a szennyeskosárhoz óvakodik. Gyorsan kilop belőle valamit /zokni vagy alsónadrág a legjobb/ és őrült vágtával kirohan a szobába. Én mérgesen utána - mert apró lábaival elég hangosan tud dübörögni, tehát egyből lebukik -, mire a zsákmánnyal kiszalad az erkélyre. Kicsit kergetőzünk, aztán visszaadja a lopott ruhadarabot. Alig teszem azonban vissza, már ott sündörög és lesi, melyik pillanatban csenhet megint el valamit - ha ruhát nem talál, hát beéri egy szivaccsal is vagy gyorsan keres valami más csomagolóanyagot, kupakot, zacskót.